A kelengye kalandja

Hosszú hallgatás után Főnix madárként új életre kelt a blogom, hogy búvópatakként elő-előbújik, hogy svéd cseppenként adagoljam azokat a tapasztalatokat, amiket idei Svédországi tartózkodásom alatt összegyűjtök. gyűjteni arról, milyenek a svédek, próbálom őket megérteni a magyar szívemmel és megtalálni a miértekre a választ.

Például miért van az, hogy tele vannak kincsekkel, mégis többre értékelnek egy design-os műanyag flaskát egy kézzel készített ódon bútordarabnál,  hogy vigyáznak a környezetükre, de az idősek nagy műgonddal elkészített és hosszú éveken át őrzött kelengyéi géprongyként végzik, s hogy odaadással készülnek az ünnepekre, de ma minden alkalom a szórakozásról és az evésről-ivásról szól.

A használtcikk-piacon (itt Loppis néven fut) számtalan monogramos textilt (párnahuzatot, abroszt, konyharuhát) találtam, amin mai napig ott maradt egykori készítőjének a "kézjegye". 

Miért is? 
12 éves korától fogva a férjhez menésre készült. Szívvel-lélekkel fonta, szőtte, varrta kelengyéjét, mindenből egy tucatot (12 db), minden hónapra egyet, ami azután egész életében kiszolgálta. Oly szépre sikeredett, hogy néhány darab még halála után sem került ki a sifonérból. Úgy vártak ott jobb sorsukra fényesre mángorolva. Az idő közben elszalad felettük. Malim Karlssohn már biztosan valamelyik felhő széléről kukcskál lefelé: "No, kinek is akad meg a szeme az én szép hímzett kelengyémen ?". Hát nekem.

A monogramok láttán beugrik néhány ismerős név az otthoni környezetemből, és már látom is, hogy fog örülni Mariskám a KM monogramos konyharuhának, amit neki találtam, vagy Annám a nagy A betűnek, ha majd felnő, mert ő már most érzi, hogy ezek a tárgyak lélekkel teltek, üzennek nekünk. 

Mi is volt valójában a hímzett monogramok elődje?
Az írásbeliség kialakulása előtt a személyiségek azonosítására szolgáltak az ún. személyjegyek, vagy kézjegyek, amelyek nem csak egyéneket, hanem családokat, nemzetségeket is jelölhettek. Az írástudatlanoknak egyszerű, geometrikus formák, amik az aláírás helyettesítésére szolgáltak, írástudóknak a név kezdőbetűi, a szignó.

Vagy mesterjegyek, amik az alkotó személyiségét azonosították, és üzenték: én készítettem, vállalom érte a felelősséget. Ugyanakkor minőségi védjeg is volt, örökös garancia, kötelezettség-vállalás, hiszen a mester nem tűnt el a homályban, nem számolta fel a vállalkozását, a tudása generációról-generációra öröklődött tovább.

Próbáljuk felvenni a múlt elejtett szálait és szőjünk belőle szebb jövőt a gyermekeinknek!  Hál' Istennek, mi még nem vagyunk olyan fejlettek, mint a svédek. Nekünk könnyebben sikerülhet.