A csipkékről bevezetésképp

A mesterség

csipkeverő párna - forrás

Az olasz reneszánsz új szemléletű tudományos és művészeti fellendülést hozott.
Az arc kereteként megjelenő, magasan álló gallér és a ruhakivágástól elütő finom len alsónemű fehér színe a külső megjelenésre nagyon előnyösen hatott, és egyre gazdagabb díszítést kívánt.

Textiltörténeti meghatározás szerint a csipke olyan áttört, lyukacsos anyag, amelynek textúrája adja egyúttal a díszítményét is.
Ez a szigorú definíció kizárja a csipkék közül a szövetalapra készült áttört hímzéseket, és a recét, mely csomózott, hálós alapot ékesít hímzéssel.

punto in aria csipke - forrás

Az előállítás eszköze és módja szerint megkülönböztetünk varrott:

• punto in aria
• point d'air
• piont á l'aiquille

illetve vert (köznyelven klöpli):

• trine a fuselli
• dentelle aux fuseaux

Point a l'Aiguille, Point de Gaze, azaz brüsszeli csipke - forrás

dentelle aux fuseaux - forrás

valamint csomózott (makramé), horgolt, kötött, és géppel készített csipkéket.

A felsoroltak közül a valódi azaz művészi csipke csak a két első, a varrott és a vert.

Ezt a kiemelést egyrészt művészi szépségük, fáradságos technikájuk indokolja, másrészt az a lényeges szerep, melyet az öltözetek díszítésében a XVI. szd. 2. felétől 1789-ig (francia forradalom) terjedő időszakban betöltöttek.

Ezt az ez idő alatt készült korabeli portréábrázolások illusztrálják a legbeszédesebben.

Egy kis történelem:

A varrott csipkék esetében a kisebb darabok, kézelők, gallérok, zsabók rajza ráfért egy pergamenlapra többnyire, ezek egyszerre készültek.
A nagy méretűek, pl miseingek alsó, széles szegélyei, megosztott munkával úgy, hogy a csipkevarrónők egy-egy részlet kivitelezésére voltak betanítva. Ezt a munkát művészi tökélyre emelték. Egy személy nem vállalkozhatott egyedül egy nagy csipke elkészítésére, főként a munka leküzdhetetlenül hosszú időtartama miatt.

A komplikált, terjedelmes, sok kezet foglalkoztató művek elkészültükig 12 munkafázison mentek át. Nem csoda, hogy csillagászati összegeket fizettek értük.

forrás

A tűcsipkéhez a gyakorlaton kívül sok ötletesség is kellett, mert a mintarajzok a kis részleteket nem tüntették fel, itt a munkásnő a saját leképzeléseit valósíthatta meg.

A francia forradalom kedvezőtlen változást hozott a csipke történetében. Az események megbénították, csaknem megsemmisítették e műipart. A divatáramlatok aztán hol elvetik, mint például az "á la grecque", hol ismét alkalmazzák.


Kézi művelése már nem hoz fejlődést és a gyors léptekben haladó gépipar szinte fölöslegessé is teszi.
1819-től Calais-ban gépi tüllt gyártanak, 1835 után már mintás gépi tüll is készül, 1860 körül pedig géppel hímzett gépi tüllt is elő tudnak állítani.
Nem sokkal ezután már nehéz megkülönböztetni a gyári utánzatokat és a kézzel készült vert csipkét.



Műgyűjtés:
A csipkék történelmi korszakából való emlékek már aligha kerülnek piacra. Gyűjtők, ha vannak még egyáltalán, nehezen juthatnak hozzá. Gondozásuk illetve tárolásuk lehetőleg összehajtás nélkül, karton hengerre csavarva a legkíméletesebb, vagy vízszintesen kiterítve, de nem egymásra téve, hanem papírlapokkal elválasztva.
A tisztítás feladatát szakemberre kell bízni.

A technikai forradalom rohanó világában nehéz feladat a csipke művészi értékét megmagyarázni. A női kezek e csodálatot érdemlő műve egyúttal a történelem apoteózisa.
Ugyan ki képes ma megérteni, hogy jó 200 évvel ezelőtt létezett olyan fáradságos művészi munka, amely egy év alatt csak 30 cm-nyi csipkét eredményezett?
S a készítő hogyan találhatta meg e művészi türelemjáték jutalmát?
Mai szemmel nézve nyilván sehogy sem.

Hivatástudat és  e szubtilis művesség alkotószenvedélye volt az a hajtóerő, mely az élettelen mintarajzból élő csipkeremeket varázsolt.

(Forrás: Voit Pál- Régiségek könyve)