Húsvéti boszorkányok

Elég volt a télből, a hidegből, gondoltam, az égiek itt is megszelídülnek erre az időre és megajándékoznak minket egy kis napsütéssel. Nem így történt. Pedig úgy érzem, a svédek mindent megtettek a rossz idő elűzéséért.

Még hajtani nem akaró nyírfaágakat kint és bent, számomra kicsit túlságosan is színes tollakkal keltettek életre, amik érdekes módon leginkább kék és sárga – azaz a svéd nemzeti színekben pompáznak. Vágytam egy kis hagyományra, Nagycsütörtökön irány a Fredriksdal museum.

Te jó ég! Mit keresnek Húsvétkor a boszorkányok errefelé?

Häxor (boszorkányok), Skärtorsdag (Nagycsütörtök), Blåkulle (Kék hegy). Három szorosan összetartozó fogalom a svéd népmesékben, melyekben a boszorkányok Nagycsütörtök éjszakáján kirepülnek a Kék hegyre, hogy összeszűrjék a levet az ördöggel. Mindenféle eszközt bevetve, mágikus körtánccal, zajjal, kell megakadályozni, hogy visszatérjenek. 

Ennek maradványa egyes helyeken, hogy a gyerekek nagycsütörtökön beöltöznek boszorkánynak, házról-házra járnak és adományokat, -sosem pénzt, hanem főleg édességet - gyűjtenek.

Påskägg - tojás a tojásban

A tojás, mint az új élet szimbóluma itt is jelen van. Színesre festik, de olyan művészi díszítésmódot, mint ami nálunk van, sehol nem láttam. Kilószám kínálják az üzletek ilyenkor a"påskgodis"-t azaz a húsvéti édességet, amit általában ilyen papírmashé tojásban (påskägg) ajándékoznak egymásnak. A mérete csak a pénztárcától függ. A húsvéti asztalról sem hiányozhat a  tojás, amit minden formában fogyasztanak, természetesen a lazac és a hering mellett. 

Hazaértünk. Szép volt, jó volt.  Sonka híján most egy csülök is megteszi. A bejglim készül. A tojások áznak a hagymalében. Hátha hétfőn meglocsol a férjem.

A csipkékről bevezetésképp

A mesterség

csipkeverő párna - forrás

Az olasz reneszánsz új szemléletű tudományos és művészeti fellendülést hozott.
Az arc kereteként megjelenő, magasan álló gallér és a ruhakivágástól elütő finom len alsónemű fehér színe a külső megjelenésre nagyon előnyösen hatott, és egyre gazdagabb díszítést kívánt.

Textiltörténeti meghatározás szerint a csipke olyan áttört, lyukacsos anyag, amelynek textúrája adja egyúttal a díszítményét is.
Ez a szigorú definíció kizárja a csipkék közül a szövetalapra készült áttört hímzéseket, és a recét, mely csomózott, hálós alapot ékesít hímzéssel.

punto in aria csipke - forrás

Az előállítás eszköze és módja szerint megkülönböztetünk varrott:

• punto in aria
• point d'air
• piont á l'aiquille

illetve vert (köznyelven klöpli):

• trine a fuselli
• dentelle aux fuseaux

Point a l'Aiguille, Point de Gaze, azaz brüsszeli csipke - forrás

dentelle aux fuseaux - forrás

valamint csomózott (makramé), horgolt, kötött, és géppel készített csipkéket.

A felsoroltak közül a valódi azaz művészi csipke csak a két első, a varrott és a vert.

Ezt a kiemelést egyrészt művészi szépségük, fáradságos technikájuk indokolja, másrészt az a lényeges szerep, melyet az öltözetek díszítésében a XVI. szd. 2. felétől 1789-ig (francia forradalom) terjedő időszakban betöltöttek.

Ezt az ez idő alatt készült korabeli portréábrázolások illusztrálják a legbeszédesebben.

Egy kis történelem:

A varrott csipkék esetében a kisebb darabok, kézelők, gallérok, zsabók rajza ráfért egy pergamenlapra többnyire, ezek egyszerre készültek.
A nagy méretűek, pl miseingek alsó, széles szegélyei, megosztott munkával úgy, hogy a csipkevarrónők egy-egy részlet kivitelezésére voltak betanítva. Ezt a munkát művészi tökélyre emelték. Egy személy nem vállalkozhatott egyedül egy nagy csipke elkészítésére, főként a munka leküzdhetetlenül hosszú időtartama miatt.

A komplikált, terjedelmes, sok kezet foglalkoztató művek elkészültükig 12 munkafázison mentek át. Nem csoda, hogy csillagászati összegeket fizettek értük.

forrás

A tűcsipkéhez a gyakorlaton kívül sok ötletesség is kellett, mert a mintarajzok a kis részleteket nem tüntették fel, itt a munkásnő a saját leképzeléseit valósíthatta meg.

A francia forradalom kedvezőtlen változást hozott a csipke történetében. Az események megbénították, csaknem megsemmisítették e műipart. A divatáramlatok aztán hol elvetik, mint például az "á la grecque", hol ismét alkalmazzák.


Kézi művelése már nem hoz fejlődést és a gyors léptekben haladó gépipar szinte fölöslegessé is teszi.
1819-től Calais-ban gépi tüllt gyártanak, 1835 után már mintás gépi tüll is készül, 1860 körül pedig géppel hímzett gépi tüllt is elő tudnak állítani.
Nem sokkal ezután már nehéz megkülönböztetni a gyári utánzatokat és a kézzel készült vert csipkét.



Műgyűjtés:
A csipkék történelmi korszakából való emlékek már aligha kerülnek piacra. Gyűjtők, ha vannak még egyáltalán, nehezen juthatnak hozzá. Gondozásuk illetve tárolásuk lehetőleg összehajtás nélkül, karton hengerre csavarva a legkíméletesebb, vagy vízszintesen kiterítve, de nem egymásra téve, hanem papírlapokkal elválasztva.
A tisztítás feladatát szakemberre kell bízni.

A technikai forradalom rohanó világában nehéz feladat a csipke művészi értékét megmagyarázni. A női kezek e csodálatot érdemlő műve egyúttal a történelem apoteózisa.
Ugyan ki képes ma megérteni, hogy jó 200 évvel ezelőtt létezett olyan fáradságos művészi munka, amely egy év alatt csak 30 cm-nyi csipkét eredményezett?
S a készítő hogyan találhatta meg e művészi türelemjáték jutalmát?
Mai szemmel nézve nyilván sehogy sem.

Hivatástudat és  e szubtilis művesség alkotószenvedélye volt az a hajtóerő, mely az élettelen mintarajzból élő csipkeremeket varázsolt.

(Forrás: Voit Pál- Régiségek könyve)

A kelengye kalandja

Hosszú hallgatás után Főnix madárként új életre kelt a blogom, hogy búvópatakként elő-előbújik, hogy svéd cseppenként adagoljam azokat a tapasztalatokat, amiket idei Svédországi tartózkodásom alatt összegyűjtök. gyűjteni arról, milyenek a svédek, próbálom őket megérteni a magyar szívemmel és megtalálni a miértekre a választ.

Például miért van az, hogy tele vannak kincsekkel, mégis többre értékelnek egy design-os műanyag flaskát egy kézzel készített ódon bútordarabnál,  hogy vigyáznak a környezetükre, de az idősek nagy műgonddal elkészített és hosszú éveken át őrzött kelengyéi géprongyként végzik, s hogy odaadással készülnek az ünnepekre, de ma minden alkalom a szórakozásról és az evésről-ivásról szól.

A használtcikk-piacon (itt Loppis néven fut) számtalan monogramos textilt (párnahuzatot, abroszt, konyharuhát) találtam, amin mai napig ott maradt egykori készítőjének a "kézjegye". 

Miért is? 
12 éves korától fogva a férjhez menésre készült. Szívvel-lélekkel fonta, szőtte, varrta kelengyéjét, mindenből egy tucatot (12 db), minden hónapra egyet, ami azután egész életében kiszolgálta. Oly szépre sikeredett, hogy néhány darab még halála után sem került ki a sifonérból. Úgy vártak ott jobb sorsukra fényesre mángorolva. Az idő közben elszalad felettük. Malim Karlssohn már biztosan valamelyik felhő széléről kukcskál lefelé: "No, kinek is akad meg a szeme az én szép hímzett kelengyémen ?". Hát nekem.

A monogramok láttán beugrik néhány ismerős név az otthoni környezetemből, és már látom is, hogy fog örülni Mariskám a KM monogramos konyharuhának, amit neki találtam, vagy Annám a nagy A betűnek, ha majd felnő, mert ő már most érzi, hogy ezek a tárgyak lélekkel teltek, üzennek nekünk. 

Mi is volt valójában a hímzett monogramok elődje?
Az írásbeliség kialakulása előtt a személyiségek azonosítására szolgáltak az ún. személyjegyek, vagy kézjegyek, amelyek nem csak egyéneket, hanem családokat, nemzetségeket is jelölhettek. Az írástudatlanoknak egyszerű, geometrikus formák, amik az aláírás helyettesítésére szolgáltak, írástudóknak a név kezdőbetűi, a szignó.

Vagy mesterjegyek, amik az alkotó személyiségét azonosították, és üzenték: én készítettem, vállalom érte a felelősséget. Ugyanakkor minőségi védjeg is volt, örökös garancia, kötelezettség-vállalás, hiszen a mester nem tűnt el a homályban, nem számolta fel a vállalkozását, a tudása generációról-generációra öröklődött tovább.

Próbáljuk felvenni a múlt elejtett szálait és szőjünk belőle szebb jövőt a gyermekeinknek!  Hál' Istennek, mi még nem vagyunk olyan fejlettek, mint a svédek. Nekünk könnyebben sikerülhet. 

Tex-túra a lomhalomban

A textilek a gyengéim. Nem tudok nekik ellenállni. Mi a titka a svéd textileknek, hogy olyan szívesen tapogatja az ember?  A ruhában nem töltődünk fel, a lepedő nem göbösödik, az abrosz elnyűhetetlen vászon vagy damaszt. Hát persze, hogy a természetes alapanyag. A földszínek visszafogottak, harmonizálnak egymással. Igényesek, ízlésesek, meleg hangulatot árasztanak.

Mi munka volt ezeket elkészíteni? Nem is tudjuk felfogni ezt mai eszünkkel, amikor úgy gondolkodunk, hogy ha régi, akkor "kivele". Szemtelenül személyessé válnak attól, hogy mindegyik  őrzi korábbi tulajdonosának keze nyomát a belehímzett motívumokban vagy monogramokban. Mi munka volt ezeket kikotorni a lomhalomból? "Just find for you"  csak neked találtam. Igazi nagy öröm számomra, ha olyan monogramot találok egy abroszon vagy damaszt szalvétán, amiről azonnal eszembe jut  valaki.  Mintha rá várna......Ez aztán már hab a tortán.

A monogramokról bővebben kell szólnom. Folytatás következik.

A skandináv színek és formák

A svédek szín- és formavilága tükrözi az északi népek természethez való ragaszkodását, a design alapelemei a természetből táplálkoznak. A bútorok, a kerámiák a textilek nem hivalkodóak. Az ember úgy érzi magát közöttük, mintha kint lenne a természet lágy ölén. A mellékelt fotó egy "Designed By Nature" kiállításon készült, aminek az a volt a célja hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a téma a lábunk előtt hever. A természet megalkotta a maga tökéletes formavilágát, csak oda kell figyelni a környezetünkre és számtalan ötletet meríthetünk belőle.

Nézd ezt a tengerparti képet, mennyiféle árnyalata van itt a szürkének, ami egyébként számunkra igen unalmas lenne. De ott van mellette néhány meleg szín és a finom vonalak....

Ugyanez tükröződik a tárgyakon is, amiket a következő részekben fogok bemutatni.

Framtid - avagy a jövő

FRAMTID: svéd kifejezés, magyarul azt jelenti, hogy JÖVŐ. Találó név egy svéd bolhapiacnak.Senki ne gondolja, hogy képzavarba kerültem.  A múlt emlékeiről szeretnék írni és a jövőt emlegetem? Sorsunk úgy hozta, hogy férjemmel Svédországba kerültünk. Múzeumban dolgozom, mindig is nagyra értékeltem saját kultúránkat, de pillanatok alatt megragadott, ahogy a svédek együtt élnek a természettel, ahogy óvják, védik környezetüket, és a modern világ otthonaiba is becsempészik a lehető legtöbb természetest. Van mit tanulnunk tőlük.

Mit is? A svéd Skanzenek küldetése, hogy visszavezessék az embereket a bonyolulttól az egyszerűhöz, hogy meglássák azok értékeit. Akár kiállításokkal, akár programokkal. Ha múzeumba mész, bizton számíthatsz arra, hogy hasznos információkat kapsz saját életed alakításához. Hogyan is működik a Framtid? Igen jól szervezetten, a kidobásra ítélt tárgyakat az önkormányzat által működtetett piacon begyűjtik és értékesítik. Az ott dolgozók a segély fejében közmunkát végeznek. A befolyt összeget jótékonysági célra fordítják. Az elmúlt 4 évben óriásira nőtt a piac népszerűsége, sikk lett ilyen helyen vásárolni, nem csak a rászorultak, hanem a svéd fiatalok vagy az elit körében is. Valódi kincstár mindazoknak, akik ökoszemléletből használt tárgyakkal veszik magukat körül, vagy szeretik az egyedi darabokat, akiket megérint a múlt igényes tárgykultúrája, vagy alkotásra inspirálja őket. Én is közéjük tartozom.

Jelentem: szenvedélybeteg lettem. Framtid-függő. Keresem a "mesélő tárgyakat" és kutatásaim eredményét itt szeretném mindenkivel megosztani.

Neked találtam.....

Aki keres, talál -  tartja a bölcs közmondás. Úgy érzem, el kell mesélnem, hogyan született a blog, miért éppen ezzel a címmel. A múlt bugyraiban kutatva az ember mindig valami kincsre bukkan, egy-egy apró filléres emlék, kézzel írott papírdarab, amit már el is felejtetünk, de abban a pillanatban megszólal, üzen, ahogy kézbe veszed.

Ízek, illatok, sírások, nevetések.

Szóval, az úgy volt..........Öcsém a zsenigyerekek kategóriájába tartozott.  Még nem járt iskolába, de fejben számolt és mellesleg Verne könyveket olvasott. S ha valamelyik testvérét (mert négyen vagyunk) meg akarta lepni, hát faragott néhány rímet ajándékba. 

Negyven év is eltelt azóta , s ahogy a blogom üzenetét akartam megfogalmazni, előbújt egy verssor az emlékeim közül:  ".......vedd ajándékba e verset, mit neked találtam...."   Igen, ezt szeretném!!!!!   Megosztani, adni, átadni,  neked találni, "just find for you".